Szülőnek lenni bár nem könnyű, de nagyon fontos és felelõs munka. Viszont egyes szülői módszerek árthatnak a gyermek fejlődésének. Vizsgáljuk meg, hogy milyen problémákkal találkozik a gyermekpszichológus! Szakértői segítségre van szükség, ha a gyermekénél agressziót tapasztal, verekszik vagy harap, amikor szeszélyes, nem hallgat a szülőkre, félelmei, szorongásai vannak, pszichoszomatikus rendellenességektől szenved, mint a dadogás, hányás, fejfájás, esetleg nehezen találja meg a közös nyelvet a társaival.
A szülőknek azokban az esetekben is tanácsos gyermekpszichológus szakértelmét kérni, ha a kérdéses a baba felmenőinek vonala, ha szeretnék felkészíteni a kicsit az élet változásaira (óvoda, iskola, költöztetés) vagy kistestvért terveznek; valamint a szülők elválnak vagy éppen fordítva, újra házasodnak. Ugyanakkor, a szülők készíthetnek egy listát is azokról a kérdésekről, amelyek érdeklik őket.
Természetesen a gyermekpszichológus felállítja a saját diagnózisát, de Ön jelentősen segítheti ezt azzal, ha elmondja, mire kell odafigyelnie. Fontos azt is jelezni a szakembernek, ha a család egyik tagjánál valamilyen pszichoszomatikus jelenség tapasztalható. Ha a közeli hozzátartozóknál pánikbetegség vagy szorongásos rendellenesség figyelhető meg, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ez a későbbi időszakban a gyermeknél is kialakulhat.
De érdemes figyelembe venni az olyan tényezőket is, mint a társadalmi környezet, az egyéni személyiségjegyek és a traumatikus tényezők jelenléte. Egy gyermek, aki valamilyen drámai helyzetet élt át a családban, felnőttkorban nem fogja magabiztosnak érezni magát a környezetében. A fokozott bizonytalanság pedig hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet nem képes feldolgozni a kisebb traumás helyzeteket sem. Ennek eredményeként hirtelen pánikrohamok törhetnek rá, még a látszólag ismerős helyzetben is. A pánikbetegség sokkal gyakoribb a serdülőknél, mint a fiatalabb gyermekek körében. A pánikrohamokat fizikai rendellenességek, például az asztma is kiválthatja.